2009. január 27., kedd

angyalszárnyak



Karácsony már elmúlt, de az ötlet még megvalósításra várt, hát kihasználtam az alkalmat és szülinapi ajándékként varrtam egy szárnyat egy kis angyalkának. Hátha farsangkor még hasznát veszi... Hímeztem rá egy picike szívecskét is színátmenetes fonállal. Azt hiszem ezen a téren még fejlődhetek:)A fényképen nem az ünnepelt van, csak a próbababa.

2009. január 22., csütörtök

Térdel!


Elmúlt nyolc hónapos a legkisebb királykisasszonykánk. Nagyon ügyesen csücsül, és érdeklődve foglalkozik a keze ügyébe került tárgyakkal. Ha valamit el szeretne érni, a popsiját tologatja oda. Rendszerint beszorul a kiságy alá:)) "Kéznégylábon" még nem megy, viszont tud már térdelni!

Polc

Pici házikónkban elfogyott a hely. Mit lehet tenni, ha nem lehet a falakat odébb tolni? Egy kedves ismerősünk készített néhány polcot (cserébe kiigazítottam egy kismamanacit, hogy kényelmesebben kucorogjon a pocakban a kicsi fiacskája). A polcokat Apa végre szép, kimért, pontos munkával felvarázsolta a falakra. Maradt holnapra is:)

2009. január 13., kedd

Aláírás

Lett nekem is aláírásom - köszönet érte Zsukkának.

2009. január 9., péntek

Tanya


Elkészült egy szívemhez közel álló darab. Az ablakokat tépőzárral lehet nyitni - az istállóajtót pedig zárni. Gyermekkoromban néha egy közeli faluban nyaraltunk -ami a sors egy gonosz húzása folytán már a határ másik oldalához tartozik. Ott volt részem igazi falusi idillben.
Az úton még ma is tyúkok, kacsák szaladgálnak. Vajon hogy találnak haza? A villanyoszlopok tetején ott tátognak a gólyafiókák is. ..


Karácsonyra készülnek az ovisaink. És mi is velük. Festettünk mikulást, aranydiót, és szárított almából ajtódísz is készült. Kedves óvodánk szülő-gyerek napot szervezett. Nem is olyan, mint egy igazi ovi. Olyan, mint egy baráti gyerekmegörző. Köszönet érte.

Nem lehet elég korán elkezdeni:)))))


Ez itt a szeretet-süti. Vagy barátság-süti. Egyik este egy kedves barátnőm (szia:) felhívott, hogy mindjárt kapok valamit. Nagyon szeretem a meglepetéseket!Ez a trutymó, amit egy levél kíséretében a kezembe kaptam....háááááát.....
A levél használati utasítást rejtett. Sokadszorra lemásolva és néhány jó tanáccsal kiegészítve.
A süti élesztős tésztája minden nap igényelt egy kis odafigyelést, lisztet, cukrot vagy kevergetést.
Egy hét elteltével négyfelé osztottuk, az egyik részt pedig megsütöttük. Pontosabban Apa. Ő volt, aki gondoskodott a szeretet-turtymóról, ami végül megfialt, kisült és elfogyott.

Kiváncsi vagyok mi lesz a további sorsa - csak az ANTSZ ne olvasson bele:))))




Ezt a hortenzia-koszorú a nővérkém saját keze munkája.