2009. június 26., péntek

Az arany szobrocska


Bence is részt vett az óvodák közt rendezett váltófutáson. És váltódíjat kaptak:) Azaz a díjat minden nap más viheti haza. Hamarosan 7 éves lesz az én "kicsi" fiam:) Hatalmas energiákkal rendelkezik. Atlétikára jár, írni és olvasni tanul, összead és kivon... Érdeklik a művészetek, történelem, könyvek. Hatalmas szeretetigénye van. Nagy a szókincse. Mindig elmerengek egy-egy tökéletesen odaillő, általam már nem használt kifejezésen. Lassan én tanulok tőle. :) Szeret harcosat játszani. Itthon egy ritkán engedélyezett fakardon kívül nincs más fegyvernek látszó tárgy, de el kellett fogadnom, hogy a génjei fiúból vannak, és a legkisebb fadarabbal is lehet puffogtatni:) Isten éltessen kisfiam!

Fogócska


Emma is beszállt:) - a lábát vesztett asztaltól azóta fájó szívvel búcsút vettünk :)

Krumpli


Újkrumplit sütöttünk. Szerintem hegyeket tüntettünk el belőle. Én kapirgáltam, Bence viszont nagyon hatékonyan hámozta. A kis kukta közölte: mostantól, ha krumplit szeretnél főzni, csak szólj és én meghámozom!

Vigyázat, hamisítják

Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy egy kedves kézműves az én oldalamat használja katalógusul?! Vigyázat! Csak a saját munkámért tudok felelősséget vállalni.

Például ezért.
Miért kéne azért rosszul éreznem magam, mert szívvel lélekkel dolgozom. Lelkiismeretesen. A legjobb tudásom szerint? Minden gyerkőcnek szeretném a legjobbat nyújtani. A gyerekek megérdemlik a legjobbat. És miért vádolt meg a kedves ismeretlen azzal, hogy van segítségem? Ma már ez is szégyenleni való? Hogy van családom, barátaim, akikre számíthatok???
És az etika? Az én oldalamon hirdetni engedély nélkül? Szívesen elmesélném, hány éjszakámba telt, amíg megtanultam honlapot szerkeszteni, grafikai programokkal dolgozni, rendes fényképet készíteni, könyvelni..... az igényes, munkát nem is említem. Ez természetes....És mennyi időm telik el a folytonos tanulással, fejlesztéssel...

Kedves ismeretlen! Ne ismeretlenül vádaskodj, beszéljünk inkább! Az egyoldalú megjegyzések sehova sem vezetnek.

2009. június 2., kedd

Laszti

Átmentünk a hídon, amikor észrevettük, hogy egy labda úszik a vízen. A szomszédos sportpályáról repülhetett ide. Egy fiatalember próbálta kisebb-nagyobb kövekkel úgy verni a hullámokat, hogy azok a parthoz terelgessék a szökevényt. Kisebb-nagyobb sikerrel. A laszti egyre közelebb sodródott a parthoz, amikor az egyre türelmetlenebb és fáradtabb "pecás" egy nagyobb kővel rosszul célzott és belökte a labdát majdnem a Kis-Duna közepéig. Kezdett elfogyni a járható part, a kő és számunkra néhány pillanatra el is tűntek a híd alatt.... A híd másik felén már nagyon lehangoló volt a helyzet, DE a huncut laszti, amikor már minden veszni látszott minden segítség nélkül, az szépen kiúszott a partra. Hmmm:))))))