2009. október 25., vasárnap

Dédik



Őket sajnos már én is alig ismertem. Nagypapámról annyi emlékem van, hogy ül a verandán a fonott karosszékben. Mindig mérges volt, amikor a "kincses" fiókban kutattunk.
A nagymamám tanított meg rá, hogy imádni csak egy
Valakit lehet. Engedte, hogy játszunk a törékeny csecse-becsékkel. Volt egy apró babaszobája, porcelán kutyus, kisfiú ... és egy balerina!! Sárgaréz cukortartóból cukrozta a tejet, és mindig diótortát sütött születésnapomra:) Emlékszem agy dalra, amit sokszor énekelt:
"...a mi cicánk nem ezüstös nem aranyos a libánk de van nekem egy kistestvérem anyukám és apukám..."

Nincsenek megjegyzések: